A jelenlegi – civilizált (?) emberi társadalom természetpusztító tevékenységet folytat, és a Föld bolygó élő rendszereivel együtt saját magát is hazavágja!?!

Azt mondják a kattintás-vadász cím és az érdekfeszítő bevezető a jó, főleg, ha olvasókat szeretnénk “hozni”. Hát ehhez a cikkhez mindenképpen azt akarunk, és ráadásul jó sokat! Szóval, ha semmi mást nem érek el, csak azt, hogy legalább ennyit elolvastok a témában, akkor máris megérte!

Jordán Ferenc hálózatkutató biológus az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetét vezető tudósa a Stumpf András / Válasz Online nagyinterjújában rávilágít a klímaválság legsúlyosabb  aspektusaira, olyan fajsúlyos kérdésekre, mint a

• Honnan jön az oxigén?

Elsősorban a tengeri algáktól, második helyen a tűlevelű tajga állítja elő, és bronzérmes a trópusi őserdő.

• A gondatlanságból elkövetett környezeti ártalmak veszélyei és összefüggései!

Például a környezetszennyező műanyagszemét és a belőle keletkező mikroműanyagok hogyan is miért ártalmasak reánk nézve is, és miért lehet rossz az, ha bizonyos fajokat kipusztítunk és egyeseket meg elszaporítunk!

“A lényeg: nem kell célzottan az algákat pusztítanunk ahhoz, hogy végül gondatlanságból megöljük őket is. A mikroműanyagok zavarják az állati planktont és a halakat, ami visszahat rájuk. A tengeri plankton és a halak eszik az algát, tehát fönntartják a sokféleséget, nem engedik, hogy egy domináns algafaj elszaporodjon. Ha a halakat mind kifogjuk, akkor viszont a domináns elszaporodik, egyedül lesz.” Tehát egy egymással szoros összefüggésben és ok – okozati összekapcsolódásban lévő élő-rendszer megzavarása, ill. egyensúlyásnak és a részei között fennálló Status Quo felbomlása miért hozhat, miért jár nagy veszélyekkel ránk nézve.

• Hogy mi a baj a nagy és könnyen sebezhető monokultúrákkal!

Azért veszélyesek a terméscélra génmódosított hatalmas kukoricaföldek, amelyek egyetlen genotípusból, egy klónból állnak, mert rettentő sérülékenyek… És innen már vissza is jutottunk a banánhoz, a kakaóhoz, amelyek szintén annak a veszélynek vannak kitéve, hogy egyetlen vírus megölheti őket.

• Mit nyerhetünk és mit veszíthetünk ha rosszul sáfárkodunk az Evolúciós boszorkánykonyhában?!?

Nézzük csak meg annak aspektusát, hogy miért os fontosak annyira az esőerdők, azaz az őserdők! Az oxigéntermelés mellett, egyéb légköri jelenségekkel is szoros kapcsolatban vannak, mint pl. a Föld fényelnyelési képessége és a fajgazdagság biztosítása – megőrzése! Amely, ha megváltozik, vagyis ha eltűnnek az esőerdők és élettér hiányában kihalnak fajok (ami épp most is zajlik), akkor egyszer ártunk ezzel a felmelegedés megfékezése,  a csapadék vízmegkötése, a folyók viselkedése, stb. terén. Másodsorban az őserdők, így az esőerdők a Föld génbankjaként a végső menedéket is jelentketik egy nagy, globális lehűlés esetére, ahol túlélhetnek és ahonnan majd újra elszaporodhatnak az élőlények a bolygón (amikor már megfelelő lesz a hőmérséklet megint). Ha lesz még elég őserdőnk és élővilág hozzá…

• Hogy miért veszélyes a méhek eltűnése? Hogy pl. Kínában már emberek porozzák be az almafákat…

Képzeljük csak el, áll a kis kínai a létrán, egy apró ecsettel a kezében és beporozza a bibéket…

Az ipari fejlődés, az utak és a városok, meg egyéb emberi tevékenységek megbontották a méhek élőhelyét és nem számoltunk azzal, amit például a Chicago-i poszméh esetében megfigyeltek. A 2 x kétsávos autópályákat még átrepülik, de a 2 x háromsávosakat már nem! Hiába lenne meg az ereje hozzá (aszerint át tudna még nagyobbat is), de akármilyen finom nektárral is kecsegteti a túloldal, a méhnek ez a 2 x 3 sáv már túl sok, nem vállalja, hazamegy és nem poroz…

• Hogy miért hordozhatnak magukkal óriási veszélyforrást a sarki jég alól, évmilliók hibernáltsága után kiolvadó vírusok, baktériumok? 

Ha jön egy hosszú lappangási idejű új mutáció és kiderül, hogy az emberiség 40 százalékában már benne van: mire jönnek a tünetek, senki nem tehet már semmit. Sem egészségügy, sem tudósok. Akkor vége…

“Olyan helyzetbe navigáltuk magunkat, hogy jó eséllyel vissza fogjuk sírni a középkori pestisjárványt. Akkor városokat szinte teljesen kipusztított a kór, de mivel nem voltak repülőjáratok, viszonylag kis területen arathatott. Most viszont az egész világ egyetlen város. Az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag mást sem tettünk, mint megágyaztunk a vírusoknak és más kórokozóknak.

Régen tudtuk, hogy a malária főleg a trópusokon él. Európában is volt egyébként, de kiszorítottuk. Ma megint itt van, a globális kereskedelemnek és felmelegedésnek hála nálunk is megjelent a kórt terjesztő szúnyog. És jönnek más kórokozók is. Ha jön egy hosszú lappangási idejű új mutáció és kiderül, hogy az emberiség 40 százalékában már benne van: mire jönnek a tünetek, senki nem tehet már semmit. Sem egészségügy, sem tudósok…”