A futás javítja az állóképességet, fiatalon tart és segít abban, hogy elérjük az ideális testsúlyunkat. Mint ahogyan minden ciklikusan ismétlődő mozgás, a futás is sajátos élettani változásokat eredményezhet az egész testben és az agyban is. Ha futunk, akkor oldódik bennünk a feszültség, általában jobb kedvre hangol annál, mint amilyen hangulatban a futás előtt voltunk.
Ennek az lehet az oka, hogy a futás az agyban egy olyan anyagot szabadít fel azáltal, hogy az úgynevezett endogén opioid rendszer működésbe lépésével, amely jótékony hatást fejt ki a szervezetre és fájdalomcsillapítóként is működik. A futásnak számos jó hatása van pszichológiai értelemben is. Annak köszönhetően, hogy legyőzzük saját lustaságunkat megnő az önbecsülésünk és olyan érzésünk lesz, hogy urai vagyunk saját magunknak, véghez tudom vinni azt amit elterveztem. Felszabadult állapotba kerülünk, amelyben fogékonyabbá válhatunk olyan külső és belső ingerekre, amelyeket máskor csak alig vettünk észre. Azáltal, hogy a figyelmünk a saját testi folyamatainkra terelődik, olyan szervi történésekre is felfigyelünk, amiket addig csak alig vettünk észre. Alan Sillitoe írt egy kisregényt, ami egy hosszútávfutó magányosságáról szólt, a következő szavakkal jellemzi az író a főszereplőjét: „Sose voltam még olyan szabad, mint az alatt a néhány óra alatt, míg végigügetek azon az ösvényen a kapun kívül.”
Pheidippidész görög katona a görög-perzsa háborúk idején, időszámításunk előtt 490-ben, amikor az athéni seregek legyőzték a túlerőben lévő perzsa seregeket a marathóni csatában, a perzsák hajóhada megtorlást szeretett volna mérni és hajóhada Athén városa ellen indult, hogy még azelőtt elfoglalhassa a várost, hogy a hadsereg visszaérkezik, a 150 mérföld távolságot Pheidippidész ekkor futva tette meg, hogy a spártaiakat segítségül hívja. Pheidippidész hivatásos futó volt és másnapra oda is érkezett a spártaiakhoz, akik megígérték neki a segítséget. A legenda egy másik változata szerint, azért futotta le a 40 km körüli távolságot a csata helyszíne és Athéne között, hogy a győzelem hírét átadja és figyelmeztessen a közelgő seregekre. A legenda szerint az üzenet átadása után, holtan esett össze. A maraton 42 195 méter távú futóverseny, vannak akik úgy gondolják, hogy a táv teljesítése emberfeletti teljesítményt jelent, ezért a futóverseny a kitartás egyik szimbólumává változott. A modern kori olimpiai játékok hagyományosan a maratonfutás számmal zárulnak, ahol a futók az olimpiai stadionba érkeznek. Az 1896-ban és 2004-ben megrendezésre kerülő athéni olimpiákon a versenyt a legenda helyszínén, Marathón és Athén között rendezték. A maratonfutás világcsúcsa 2 óra 2 perc 57 másodperc, amit a 2014-es Berlin Maratonon futott a kenyai származású Dennis Kipruto Kimetto.
